A világ rajong a sorozatgyilkosokért és egyéb bűnözőkért, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mostanában oly nagy népszerűségnek örvendő Hannibal c. sorozat várható megszűnése miatt ezrek, ha nem tízezrek tiltakoznak. Olyan népszerűségnek örvend a gonosz és a rossz, hogy kisebb iparágak épülnek már erre. Annyira más már az igényünk a „szórakoztatásra”, hogy inkább vágyunk merő unalmunkból és túlontúl gazdag ingerkörnyezetünkből fakadóan a borzongásra, a félelemre, a döbbenetre, mindenre ami sokkol. És valljuk be, mi sem lehetne sokkolóbb mint egy gyilkos, aki felfedi,  megszemélyesíti és eltávolítja a bennük oly mélyen rejtőző gonoszt.

Napjainkban ezen borzongásra való igényünk mindennél jobban kielégíti a filmipar és a valóság is. Vagy ami még rosszabb, a valóságból merített filmesített vagy sorozatba oltott borzongás. Gondoljunk azon történetekre, amikor elrabolt gyerekek felnőtt korukra előkerülve, rémmeséket meghazudtoló történeteket osztanak meg a világgal. Már, ha előkerülnek és nem csak egy felfedett tragédia után kapjuk fel a fejünket és szörnyülködünk. Majd lecsillapodik bennünk a düh és átveszi helyét a kíváncsiság, vajon mi történhetett, vajon mitől lett ilyen egy ember, mi visz rá valakit, hogy öljön? És ami bennünk az alap ösztön kérdése, hogy miként halt meg az áldozat, lelkünk mélyén ez a fajta kíváncsi természet annyira zsigeri, hogy felülírja a józan észt. Így rajongunk és borzongunk az otthonunk biztonságában.

De az-az igazság akármennyire is vagyunk minden eseményre, lelki nyűgre, szenvedésre, kíváncsiak és éhesek - akár könyvben vagy filmben -, mi magunk nem tennénk meg, de főleg nem élnénk át az áldozat szerepét. Nézni vagy olvasni nem feltétlenül ugyanaz, mint átélni, ezért is nézzük vagy olvassuk az ősi létező legnagyobb bűnt ami mindenkit mozgat, az ölést. Hiába a szimpátia például Dr.Hannibal Lecter irányába, valljuk be, a nagytöbbség őszintén összecsinálná magát ha csak 5 percre is összezárná bárki egy valódi gyilkossal. Ezért is népszerű a biztonságos borzongás, egyedül vagy társaságban, tv vagy könyv lapok előtt.

Dr. Hannibal Lecter karakterét Thomas Harris amerikai író álmodta meg, az úgynevezett Hannibal-tetralógia szereplője, aki A bárányok hallgatnak című mozifilmben Anthony Hopkins Oscar-díjas megformálásában vált széles körben ismertté. A pszichiáter alakja öt regényében is meg jelenik, Hollywood pedig öt filmben és egy tévésorozatban is feldolgozta, átdolgozta a történetét.

Elsőre a regényben bukkan fel, ezt követi A bárányok hallgatnak  (The Silence of the Lambs, 1988), a Hannibal (1999) és az előzményeket elmesélő Hannibal ébredése (Hannibal Rising, 2006).

A regények erős behatást tettek a filmesekre, ennek az eredménye a filmek amikért rajonghatunk:

• Vörös sárkány 1986-ban és 2002-ben (a könyv: Red Dragon, 1981)
• A bárányok hallgatnak 1991-ben (a könyv: The Silence of the Lambs, 1988)
• Hannibal 2001-ben (a könyv: Hannibal, 1999)
• Hannibal ébredése 2007-ben került mozivászonra. (a könyv: Hannibal Rising, 2006)
• Hannibal (televíziós sorozat) 2013. április 4.

A Lecter-kultusz létrejötte Jonathan Demme A bárányok hallgatnak című 1991-es adaptációjának és Anthony Hopkins páratlan színészi játékának köszönhető. Aki elsőre eljátszotta a Lecter szerepét: 1986-ban Brian Cox alakította, Michael Mann Az embervadász című filmjében, ami az alapot adta a Vörös sárkány-hoz.

Az embervadász című művet a Hannibal Lecter filmek közül sokan kihagyják, amit nem más rendező, mint Michael Mann, aki többek között a Thief (Az erőszak utcái)-1981, Manhunter (Az embervadász)-1986, The Last of the Mohicans (Az utolsó mohikán)-1992, The Insider (A bennfentes)-1999, Ali -2001, Collateral (A halál záloga)-2004, Public Enemies - (Közellenségek)-2009 című filmeket is vászonra álmodta. 

A történet a következő: Egy "elmebeteg, mint minden gyilkos" a holdciklus végén a Telihold fényénél módszeresen öl. A rendőrség és az FBI egyhelyben topog, a gyilkosunk nyomot nem hagy, így Jack Crowford régi nyomozóját, Will Grahamet kéri fel, hogy segítsen, mint tanácsadó. Kényszerűségből Dr. Hannibal Leckterhez fordulnak, hogy vázolja fel  a már Fogtündér gúnynévvel ellátott  gyilkos jellemrajzát.

A vörös sárkány egy nagyszerű, brilliáns mozgalmas és jól kidolgozott regény, két módszeres részletesen megírt sorozatgyilkos jellemrajzával. Mann-nek azonban a Fogtündért (helyesen a könyv szerint a Csorba fogút, ahogy az FBI-os irodán nevezték el) és Lecktert is sikerült elnagyolnia. Minthogy 1986-ban még nem volt ekkora igény a szenvedés és a borzogás, a gyilkos és az áldozat karaktereinek kidolgozására, ez teljesen érhető is. Főként a krimi rajongóknak és a Lecter kultusz teljességének összképében említettem meg. 

A bárányok hallgatnak (eredeti cím: The Silence of the Lambs) 

Az 1991-ben bemutatott nagy sikerű amerikai thriller Jonathan Demme rendezésében, Jodie Fosterrel és Hopkins-szal már nagyobb, sőt átütő kultusz alap filmet jelentett. Az ekkorra már  ötvennégy éves színész ezzel a gyakorlatilag mellékszereppel ért révbe, merthogy összesen húszpercnyit volt vásznon: a zseniálisan intelligens és perverz kulináris élvezeteknek szentélyt állító, börtönviselt pszichopata (és szociopata) szerepében legendát teremtett. Annyira öszetett, kiismerhetetlen de kegyetlenségében, gonoszságában is rokonszenves gyilkost alakít Hopkins, hogy még Perkins Norman Bates-énél is nagyobb ovációt, tiszteletet és félelmet ébresztett a nézőkben. Szívesen néztük és vele éltünk, izgultunk, és bármennyire is ő volt a negatív figura, tény és való, hogy neki szurkoltunk minden idegszállal. Hopkins el is nyerte a legjobb férfi főszerepben Oscar-díjat. És míg a szobrocskát szorongatta, a neje beadta a váló keresetet, mert nem bírt elvonatkoztatni a ténytől, hogy ő Lecter. Holott évek óta házasok voltak, ő csak ezt az alakítást vélte felfedezni férjében a hétköznapok teendői közben is. Nem mondom, bennem is felmerült volna a gyanú két villás reggeli között, hogy "Szivem nem tudod a múlt hét óta hova lettek a szomszédaink?" - de merő poén szinten. No comment. :)

A történetről röviden annak a 12 embernek, aki esetleg még, hangsúlyozom még nem látta a filmet, de holnap sürgősen megnézi! 

Dr. Hannibal Lecter az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb és legagyafúrtabb pszichopata sorozatgyilkosa. Hosszú-hosszú évek óta szigorúan őrzött elmegyógyintézetben ül, most azonban az FBI-nak kell a segítsége, mert egy új gyilkos ügyében tanácstalanok. Dr. Lecter-nél is kegyetlenebbül öl. Azt remélik, hogy az orvos segítségükre tud lenni a jellemrajzot illetően.

Az FBI felkéri a fiatal és még csak kezdő, gyakorló Clarice Starling különleges ügynököt, hogy férkőzzön Lecter bizalmába, szedjen ki belőle információkat, és próbálja meg rávenni az együttműködésre. Nehezen halad, hiszen Lecter nem csak pszichopata és szociopata, de borzalmasan magas az intelligencia hányadosa is. Kapcsolatuk lassan, de biztosan alakul ki, oda-vissza pszichoanalízissé válik, melyben mindketten megpróbálják lelkileg legyőzni a másikat.

Hannibal Lecter: "Maga törtető ember, igaz? Tudja, milyennek látom a jó táskájával, meg az olcsó cipőjével? Egyszerű bugrisnak látszik, kivakart, törtető bugris és rossz ízlésű. A jó táplálkozástól nem olyan rövidek a csontjai, de legfeljebb egy generáció választja el a bányától. Így van, Starling nyomozó? A beszédén is érződik, hogy alacsony sorból származik, hiába palástolja. Mi volt az apja? Ugye szénbányász? Emlékszik még a lámpa szagára? Elég hamar felfigyeltek a fiúk magára. Ott fogdosták a ragacsos kezükkel a kocsi hátsó ülésén, miközben maga a pokolba kívánta őket, vagy akárhová. Egyenes út vezetett az FBI-hoz."

Clarice Starling: "Sok mindent meglát. De vajon elég ereje lenne hozzá, hogy önmagát is kielemezze? Mi lenne, ha egyszer magába nézne ilyen mélyen, és leírná, mit lát? Talán fél tőle."

Starling okosan rájön, hogy az út a Doktor szíve felé a kölcsönös tiszteleten és az apró információkon keresztül vezet, és a hiedelmekkel ellentétben nem a gyomrán keresztül. Lecter a nő legféltettebb titkaira kíváncsi, hogy szabadon tobzódhasson a szenvedéseiben, ezen információkért cserébe az ügynöknő megakpja a gyilkosról az ő filgyemét elkerülő apró jeleket, útmutatásokat. A gyilkos, James Gumb – akit csak úgy kereszteltek, hogy Buffalo Bill, végül egy szenátor leányát rabolja el, ekkor elszabadul a pánik és ütemes nyomást gyakololnak az FBI-ra és vele együtt Starlingra is, a több és hathatósabb információért.

A szorongatásban fontos tényező a Lecterhez méltatlanul lenéző és alázó módon közeledő, saját magát nagyra becsülő intézet igazgató Chilton Doktor, - és mint tiszteletlen, meg is jár neki a büntetés, de erről majd késöbb. Clarice Hannibal segítségével közelebb jut ugyan a gyilkoshoz, de eközben felfedi múlja sötét foljait és vele együtt a lényét is a Doktor elött. Buffalo Bill a lakása pincéjében ásott mély gödörben tartja fogva áldozatát. Clarice egyedül bukkan rá a helyre és menti ki a lányt.

Eközben Lecter a kialkudott "könnyített őrizet" és a szenátorasszonnyal való beszélgetés után, csavaros észjárásának köszönhetően megszökik. Fontos eleme a levél a filmnek, amit Lecter Clarice-nek küld, és megkérdezi tőle hogy sírnak-e még álmában a bárárnyok? Aki kíváncsi a filmnek nevet adó momentumra, az nézze meg a filmet mert lebilicselő és tény, hogy nem mai csirke, de izgalmas. Hajrá! 

 Folytatása következik... :)