Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Vavyan Fable: Jégtánc
2015. május 16. írta: Molnár Mia

Vavyan Fable: Jégtánc

Egy könyvről írni mindig sokkal nagyobb kihívás, mint bármi másról. Hiszen a könyvet amit olvasunk, csak mi látjuk, a miénk a világa, a képe, s a szereplői, - a saját egyéni látásmódunk és ízlésvilágunk alapján megformálva. Ezért olyan kifejtésekbe most nem is mennék bele egyelőre, hogy az adott könyvből készült film mennyire helytálló, vagy pontos a könyvhöz képest.

vavyan_fable_jegtanc.jpg

Szerény véleményem szerint ritka, vagy nagyon nehéz olyan filmet találni, ami egy könyvhöz képest számunkra is jó, és tükrözi azt, amit olvastunk, persze akadnak kivételek.

Elfogultság miatt most nem keverném ide a képregényekből készült filmeket - lásd Marvel vagy DC, nem tudom nem szeretni őket -, de a régebbi filmeket sem, bármennyire is bírtak egyszerűbb, vagy éppen gyermekibb látványvilággal a mai verziókhoz képest.

Nos, a Jégtánc (1994) életem első olyan könyve volt (és mind a mai napig az), melyet hangvétele, s egyedi humora miatt bármikor eltudok olvasni. Ha őszinte akarok lenni, már vagy egy tucatszor elolvastam, ha nem többször. Egy könyvről elég nehéz úgy írni, hogy bizonyos részeket ne vesézne, ill. emelne ki az ember. Én is ezt teszem majd, a saját ízlésvilágom szerint - vigyázat spoiler veszély! Nem az a célom, hogy ímmel-ámmal körbe írjam és rávegyelek, hogy elolvasd a könyvet, hanem hogy bemutassam a saját szemléletem szerint, s hogy megszeresd és elolvasd.

Mert hiába írok majd róla sok infót, ha kellően jó vagyok, akkor a könyvet nem fogod kiismerni, csak megízlelni. Hangulatot szeretnék kicsempészni belőle, mert ritka az ilyen jó humorú, ugyanakkor eseménydús és merőben szarkasztikus hangvételű könyv, mint amilyen Vavyan Fable-é.

♠♠♠

A történet Jade (főhősnőnk) gyermekkorával kezdődik. Adott két önző, tunya, látszat ember - ezek a szülei. Természetesen a konfliktus elkerülhetetlen. Jade nevelőintézetbe kerül. Itt egy jóakaró tanárnak mesél először a szüleivel való kapcsolatáról.

"Kimondta, hogy anyja beteg, korcs, torz lélek; szavakat keresett – és hála a befalt könyveknek, viszonylag könnyedén talált is – annak kifejezésére, miként terrorizálták őt szülei megzápult élet-ábrándjai. Elmesélte, milyen furcsa, fájó szégyent érzett, meglesvén anyját, amint az az ő tüllfodros tütüjét feszegette magára, suta spiccre állva a tükör előtt, majd a csípőjéről lepattogzó ruhát félrehajítva, undorral bámulta lankadt mellű, hullafoltosan sápadt, hamar elvénült testét, s ezen undorral támadott a lányára; ezen undora vezérelte, mérgezte egész életét, ez szította beteges irigységét tulajdon gyereke, férje, barátai, egész környezete iránt."

Megszökik az intézetből és egy haldokló szaxis - név szerint Tilton - fogadja be. Jade gyanakszik és vár, hiszen ok nélkül egyik ember nem segít a másik, de téved. Tilton se nem perverz, se nem rabszolgatartó. Unatkozó idejében Jade verekedni tanul és új célt tűz ki maga elé, profi lesz.

"Nazir elnevette magát. – Sötét vagyok, a pokolnál is sötétebb. Ezért hiszem, hogy mi jól megértenénk egymást. Akarsz pénzért verekedni? Tudom, hogy akarsz, neked az kevés, amit itt kiadhatsz magadból. Csíped a zsarukat? Csípnéd, ha visszavinnének az idegbajos anyádhoz? Hogy könyvelő lehess, mint apád?!"

Az ajánlat kapóra is jött. Míg nem bekeveredik a képbe Bard - Tilton legjobb barátja - aki egy merev, borostás, mufurc zsaru. Az ellenszenv már első látásra kialakul, vagy a szerelem, a fene se tudja.

Szüzessége megtervezett elvesztése után (mivel úgy 17 évesen ezt aktuálisnak tartotta), a második alkalom már nem került fel a listára, pedig Olasz tanította meg kocsit vezetni, lopni és minden más zárat vagy gurulós járművet feltörni, elcsenni.

"Olasz csúnyán elvigyorodott, és a csuklójánál fogva magához rántotta a lányt. Azután berepült a hencser és a kalyiba durva deszkafala közé, hátában néhány különösen gyalulatlan szálkával, combjai közt parázsló kínnal, szemében ritka férfikönnyekkel. Jade, látván, hogy a pasas nincs jól, betakarta őt a sáros szőnyeggel, és kiment a Pandához."

Nazir megadja első megbízatását Jade-nek, tandíj törlesztés lehetőségeként. Itt nem lövöm le poént, de ez a rész sem lesz zökkenőmentes. Bard zsaru élete összeütközésekbe kerül Jade életvitelével, és közös ügybe csöppennek: míg Jade a saját feje után haladva durva, de hasznos módszerekkel él; addig Bard kénytelen a törvények szerint cselekedni.

Jade egy nem kicsit különc, erős és akaratos, de mindenekelőtt roppant okos csaj. Semmi sem akadályozza meg abban, hogy saját személyiségét kénye-kedve szerint formálja, ennek eredménye a kemény szarkasztikus humor.

" [...] Hosszas, megfontolt fogalmazgatás után megszólította a lányt.

– Úgy kinyalnálak – mondta.

– Miért, dugni nem tudsz? – kérdezte Jade.

A fickó tetőtől talpig felcsillant.

– Dehogynem!

– Akkor vitézül dugd meg otthon a bakkecskét! – ajánlotta a lány, és hogy kitérjen a megtorlás elől, benyitott az útjába került parányi ócskásüzletbe."

Jade kíváncsisága határtalan, köszönhetően szüleinek, aki életében mindentől elzárták, s mindezt könyvek végtelen sorának kiolvasásával, edzéssel és az új feladatok leküzdésével kompenzálja. Jade, Bard és Tilton hármasa összekovácsolódik, ezzel egy új, nyitottabb érzelmi világot teremtve mindegyikük számára.

"– Fázol? – kérdezte Tilton. Szakszerű kérdés volt.

Jade kilökte a karját a takaró alól.

– Nézzétek: rángatózom. Elképzelhető, hogy fázom, de ha mégsem, akkor momentán epilepsziás vagyok. A szemétláda barátod jeges vizet eresztett rám. Teljesen eldugult a lefolyó a milliónyi rozmártól, fókától."

Ezzel együtt Jade is felnőtt már, igaz, mindössze 17 éves, de konkrét elképzelései vannak az életről, a laza felfogásmódról, és természetesen a férfiakról is. A romantika nem kenyere, őszintesége pedig szinte karcosan nyers.

"Nehezet kérek tőled, álompasas: nyugodtan veszítsd el a fejedet. Nincs mitől tartanod. A hencser szemernyit sem nyikorog, makkegészséges vagyok, momentán nem foganok, vágyom rád. Örülök, hogy látlak: szép vagy. Persze, pasas ritkán hall ilyesmit. Hála a neveltetésemnek, ami elmaradt, nem játszom klisé szerinti női szerepet. Gyönyörködöm benned, s nem csupán titkon."

De bármennyire is idilli kép ez, mégis szertefoszlik, akár a pillangó szárnya által felkavart por, s eljön vele a kétségbeesés... Tilton meghal.

"Emlékek ezrei zümmögtek a lakásban. Jade bármihez nyúlt, mintha Tiltont érintette volna. Éjjel-nappal a munka-kazettákat hallgatta, nem evett, nem mosdott. Hevert az ágyon, és azt várta, mindjárt tisztázódik a tévedés: Tilton visszajön, gyógyultan."

Miután kikaparta magát a gyászból, Jade személyi testőrnek áll az alvilág feje mellé, Bard minden rosszallása ellenére.

" – Ó, nem is említetted, hogy levették a gipszedet!? Nem hiányzik? Ugyanis, ha hiányzik, kevésbé leszel elkeseredett, amikor majd megint gipszbe teszik a vádlidat.

– Nem áll szándékomban újra eltörni – közölte Nazir.

– Nekem igen."

A könyv számtalan fordulatot, poént, de mindemellett valódi kapcsolatokat, s érzelmi háttereket tár fel. Szükséges is a velejáró szarkasztikus humor, ebben az ízig-vérig valódi világban, hogy ne őrüljön bele az ember az élet nehézségeibe.

Végül egy gyors, de igaz utolsó idézettel búcsúzom, és bíztatlak, hogy olvasd el a könyvet, mert meglátod: alig tudod majd letenni.

Szép hetet, és jó molyolást mindenkinek!

" [...] Azért jöttem ide – kezdte egy szürke-szerű, fiatal nő –, mert nem tudtam elviselni a környezetemet. És ha valamit vagy valakit nem kedvelünk, szemünk eltorzítja azt. Ma már tudom: a világ, a környezetem hozzám torzult, én voltam a rút. Itt megismertem önmagamat. Tudom, hogy eddigi életmódommal saját boldogtalanságom fenntartásán és elmélyítésén fáradoztam. Sok kellemetlenséget okoztam ismerőseimnek, hiszen mindenkibe belekötöttem, azt gondolván, ez a bátorság; mert irigyeltem mások sikerét, abban a hitben, hogy a sikeresek lenéznek engem, pedig alig törődtek velem: minél jobban gyűlölködtem, annál kevésbé. Sok embert megtámadtam, fejükre olvastam hibáikat. Ma már tudom: aki sokakat meg akar változtatni, annak önmagán kell változtatnia. Soha vissza nem kapom, amit elvesztegettem. Ha mindama energiát, amit mások zaklatására fordítottam, a boldogulásomba fektettem volna, már száztornyú palotában élhetnék, a Beverly Hillsen."

A bejegyzés trackback címe:

https://bagolylepke-konyvespolca.blog.hu/api/trackback/id/tr887462988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása